Egy kis ízelítő az elején:

 

Végre sikerült feltennem a telefonommal készített képeket a gépemre, így már veletek is megoszthatom az eredményeket. A képek egy részét összevágtam, de ezen kívül nem szerkesztettem rajtuk semmit.

Így nézett ki a bőröm a folyamatos nyomkodástól. 1. kép: közvetlenül nyomkodás után pár órával (max. 1-2 nappal), 2. és 3. kép: több nappal a nyomkodások után, félig-meddig “gyógyult” állapotban. Amikor a sebek leszáradtak, a barnás-pirosas foltok megmaradtak és hónapok után sem múltak el.

Ezután kezdtem el a kezelést, a pakolás így nézett ki a bőrömön:

 

 

Nem a legszebb látvány, ráadásul eléggé csíp is (a paprikatartalma miatt), a bőröm minden alkalommal olyan piros lett, mint a pipacs. Ellenben ez hamar elmúlik, főleg a csipkebogyó habkrémmel. A lényeg, hogy úgy november-április között csináld, amikor még nem olyan erősen süt a nap, mert a pakolás után pár napig fényre érzékeny lesz a bőr.

 

 

 

 

Ezt követően, a hetedik pakolás után így nézett ki a bőröm (ismétlem, szerkesztetlen kép!):

 

 

 

 

 

 

 

Bár a bőröm alatti kis hajszálerek látszanak, de ez eltüntethetetlen, valami örökletes dolog a bőrgyógyász szerint. Van ilyen a vállamon, a combomon már kisebb gyerek korom óta, szóval ez ne zavarjon meg titeket.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugye, milyen csodálatos az eredmény? Észre sem vettem, hogy egy hónap alatt ilyen nagy változáson ment át a bőröm. Mindenesetre ez egy nagyon jó kezdet ahhoz, hogy az ember lássa és belássa, hogy érdemes leszokni a bőrnyomkodásról.